Szombat van, és azon töprengek hazafelé az úton , hogy vajon mikor is kezdődött?
Mikortól kezdett kialakulni, miért nem vettem észre.
Tudom, tudom.. fogadjam el... elfogadtam...
A napi mantra, meditáció, "törpézés" mind mind hozzásegít ahhoz, hogy ezek a dolgok működjenek és célt érjenek végül.
Tegnap egy négy órás meditáción voltam...bevallom, hogy zúgott a fejem, mire hazaértem....de egyet megtanultam
"NE ÁRTS" ...és ez milyen igaz...
Tudom,hogy az életem fenekestül felfordult... és állok elébe, de jó lenne tudni, hogy meddig tart.... mikor érem el újra a 100%os szintet? Most, így 99-%on kicsit kevesebbet tudok megtenni.
Ati helyt áll... bárki bármit is mond ő ott áll és támogat, szeret, egy simogatására megnyugszom. Miért nem vettem ezt észre eddig?
Ez is az egyik kiváltó ok lehetett.
Most -ez a szó- most ... mennyire megváltozott tőle az életem.... Nincs jövő, nincs múlt, csak a most van.
Egy hete makrobiotikusan táplálkozom , lúgosítok, varázsgombát eszek, C vitamint szedek, mától már intravénásan is, szóval megteszem amit meg kell.
Közben az agyam kattog, hogy megbocsássak embereknek, magamnak, .... ez egy nehezebb feladat. Nyilván nem lehetetlen.
Már írom a listát :-)
Tegnap a meditáción megkérdeztem, hogy hogyan lehet megbocsátani?
Válasza Shántinak az volt, hogy ahogy megharagudtál....
Oké...de visszafelé ez hogyan működik?
